Megkaptuk a könyvtár szobát. A sok klasszikus, művészeti album, új és régi irodalmi remek, történelmi és természettudományi érdekesség vádlón néznek rám, hogy nem olvasom el őket. lelkiismeret furdalást keltenek bennem, hogy annyit tévézek. Az én régi szobámat megkapta a tíz évvel fiatalabb öcsém egyből mikor elköltöztem. Egy pár évig az ő régi szobájában aludtam, mikor nem volt erőm egyedül lenni. Aztán az a szoba is tipikus módon funkciót váltott – edző- és rumli szoba lett. Szobabicikli, súlyzók, anyu virágai, vasalnivaló, kihízott ruhák. Most már saját családom, saját életem, saját kisbabám van. Szóval marad a könyvtár szoba, alias vendégszoba. A racionális magyarázat viszont annyi, hogy ott franciaággyá alakítható a kanapé, és a földszinten van, a kutyámat könnyebb lent tartani a földszinten, ha mi is ott vagyunk a babával. Egyrészt vendégek vagyunk itt, másrészt küzdenem kell, új határvonalakat kell húznom, hogy otthon ne kislányként kezeljenek, ne vegyék ki a kezemből a saját gyerekemet, és hadd legyenek már dolgok a világon, amiket kivételesen én tudok jobban. A három diplomámmal, 10 évi egyetem után, talán mégiscsak értek valamihez, még ha nem is volt módom és időm csak az egyik szakmámat gyakorolni. Egy kicsit.
Ha fiatalon szülsz…
Az egyik kollégám mondta mindig, a bölcsészkar egy feleségképző. És tessék. Itt állok a papírjaimmal, tudásommal, műveltségemmel, módszereimmel és egy két hónapos babával meg egy neveletlen, másfél éves kutyával. Sebaj, hasznosítom rajtuk a pszichológiai és pedagógiai tudásomat. Meg a férjemen, akin már most óriási eredményeket értünk el kommunikáció terén. Aztán majd jön a többi is. Egy barátnőm nyugtatgat, hogy vannak nők, akiknek csak a gyerekeik kamaszkorával indult be a karrierjük, és mégis sikeresek és híresek lettek. Viszont körülöttem mindenki még bőszen karriert épít, pasit keres, bulizik vagy stresszbeteg. Egy-egy ismerős lány van csak, aki már babázik, vagy már szeretne babázni és a párja is megvan hozzá. Ráadásul ezek az ismerősök bár velem egyidősek, mind jóval korábban végeztek az egyetemen, kezdtek teljes állásban dolgozni, azóta a napi 10-12 óránál meg sem állnak. Én meg hozzámentem egy latin pasihoz, akinek az élet szeretetének és a családdal töltött időnek, a hobbiknak és a sportnak nagyobb a létjogosultsága, mint egy stresszes munkának. A munka mibenlétéről ugyan vannak vitáink, de erről majd később.
Önállósodás
A könyvtárszoba csak átmeneti, elutazott a férjem és apukám a határhúzási és önállósodási törekvéseimen merő jóindulatból áthasítva, felújíttat a lakásunkban. Csak pár nap, és tényleg ráfért az ablakokra a szigetelés, és tényleg nagy könnyebbség a segítsége, de így sose tanulom meg én elintézni a dolgokat, ha mindig mindent elvégeznek helyettem (pedagógiai elv 1: hagyd a gyereket önállósodni). De az ablak jó lett, én meg a gyerekkel vigasztalódom és várom a tavaszt, várom haza a férjem és várom, hátha magától megnevelődik a kutya. Vagy nem is. Nekifogtam már tegnap újra átvenni az irányítást a kis csapat felett, az életem felett.
Strukturáld magad!
Reggel 30-40 perc jóga, amíg a baba jóllakottan visszaalszik. Megszűnik a hátfájásom, izomlázam lesz és megjön az életkedvem. Megfogadom, hogy ma végre írok. Hogy nem a sorozat időpontja fogja a napomat strukturálni, hanem a séta és a barátok látogatása, tévézni meg legfeljebb biciklizés és vasalás közben fogok. Hogy hétfőtől elmegyünk tornázni és magamra kötöm a babát és elmegyünk majd múzeumba és húslevest főzök életemben először és formába jövök, mire hazaér a férjem a hónap végére és majd együtt járunk falatmászni, és amíg majd alszik a baba délutánonként meg esténként, addig majd elkezdek dolgozgatni: ilyen projekt, olyan projekt, végre hadd csináljak már valami jót.
Közben felébred a kis édes és mosolyog rám és még hangtalanul ugyan, de kacag, szívből, és örül nekem, és én karba veszem és sétálgatok és játszom vele és gyönyörködöm benne és énekelek neki, beszélek hozzá, és már este hét van és fáradt vagyok. Na még fürdetés, na még kétszer szopi és hadd aludjak én is. És nem írtam meg, amit akartam, sorozatokat néztem vasalás közben és nem csináltam ezt vagy azt, de a lakás rendes, volt ebéd, a kislányom jóízűen evett mind a hatszor és most boldogan alszik.
Én nem értem, anyukám hogy csinálta. Hárman voltunk, és sebészorvos, sokszor ügyelt. De otthon mindig rend volt és tisztaság, meleg étel, vasárnapi ebéd, süti, játék, kerti munka. Mikor most Karácsonykor a 8hetes babám mellett nekiálltam sütit sütni, az egyik barátnőm megnyugtatott, én is lehetek még supermom.
