Valahogy azt képzeltem, hogy a terhességgel és a szüléssel a gyermekvállalás FIZIKAILAG fájdalmas része lezárul.. hogy mekkorát tévedtem...
Vajon a szoptatásról szóló amúgy kiváló oldalakon miért nem találok semmit arról, mit csináljak, ha vérzik a mellbimbó és kiköpi a baba? Ez ennyire evidens lenne, hogy írni se kell róla?
Jótanácsok a környezetemből: anyukám, meg anyósom: ez ilyen,nekem is kisebesedett (de még hogy! horrorleírások...) tűrni kell, szorítsd össze a fogad, gondolhatod, milyen lesz, ha majd a foga is jön. Férjem: minek annyit szenvedni, miért nem eteted meg cumisüvegből? És még te akarsz több évig szoptatni?
- kezelési praktikák sebes mellbimbóra: Tanzániai barátnő: tegyél rá mézet.Venezuelai anyós: kamillaborogatás, valami ismeretlen hámosító krém. Sebész anyukám: spéci sebkenőcs. Barátnő anyukák: bimbóvédő, valami bio/öko olajkeverék. Védőnő: bimbóvédő, gyógyszertári mellkenőcs, más szoptatási póz
- ami bevált: mell pihentetése, sebkezelő kenőcs és egy kis méz, közben fejni, hogy ne álljon el a tej (még mindig nem állt vissza rendesen... ), meg a megváltoztatott szoptatási póz is hatékony, csak a hátam fáj még
