Posztmodern világunk technológiája rengeteg lehetőséget tartogat az energiaspórolásra. És itt nem a zöld technológiákra gondolok. "zöldítjük", vagyis inkább talán szürkítjük a társas érintkezéseinket, egyre több munkát spórolunk meg egy-egy találkozón, konfliktuson, kommunikáción. A több haszon kevesebb munkával evolúciós szemmel nézve jó pontnak számít, azonban a társas kapcsolatok elszürkülése, a valós alkalmazkodás, a kommunikáció és az adaptáció átlényegülése ki tudja, mennyire lesz adaptív fejlődsétörténetünkben. Személyes és nagyon őszinte lista következik a mindennapjaimban használt helyettesítőkről.
Sorozatokat valós társas kapcsolatok helyett: én különösen sitcom-okat nézek, ahol egy baráti tárasaság élete, mindennapjai bontakozik ki (Jóbarátok, Gilmore girls, How I Met Your Mother, Big Bang Theory, ....), nyilván azért, mert hiányzik a társaságban töltött idő. Meg persze bekapcsolni a tévét hét és fél kilenc között egyszerűbb, mint felpakolni a babát és elmenni valahova, vagy áthívni valakit hozzánk (barátok lehetséges válasza: jaj, messze laksz, honlap korán kelek, hó van, majd jövő héten. én aggodalmaim: ki kell takarítani, fel kell öltözni, kéne valami kaja, miről fogunk bezsélgetni? mi lesz, ha a baba sír?). Na a tévét bekapcsolom és már megy is a társas élet. Én nevetek, szórakozom, közben talán még a szobabiciklire is felülök, régóta ismerem a szereplőket, viszont nekem nem kell beszámolni a hülye döntéseimről, nem tudok Rachel-lel vagy Sheldon-nal nézeteltérésbe keveredni, aminek következtében majd következő tévézés alkalmával csak kerülgetjük egymást felületes témákkal és óvatoskodunk. Nem. Ők jövő héten is ott lesznek vicceskednek és nem kell megoldáson gondolkodnom. Ha megunom őket, egyszerűen átugrok néhány részt, vagy kikapcsolom őket, nem kell magyarázkodni. Azon se sértődnek meg, ha néha nincs kedvem felhívni őket , vagy ha csak alapzajnak használom őket. Praktikus?
Sms/e-mail telefonálás helyett: valójában nem kell egyből a másikra figyelni. Gyorsan megírok valamit, aztán majd válaszol, amikor tud, nincs elfoglalva, van kedve. Ha telefonálok, akkor először meg kell kérdezni nem-e zavarok. Ha nem olyat hívok fel, akivel amúgy is minden nap beszélek, akkor futni kell néhány alapkérdést. jaj, hogy vagy, mi van veled, hogy megy a meló, mekkora már a gyerek, voltál-e síelni, üdv a párodnak/szüleidnek. És ha az illető nem tőmondatokban válaszol, akkor reagálnunk kell rá. Ha barátunk az illető, és tőmondatokban válaszol és semmi nem derül ki, akkor meg az a baj.., egyből érezzük a ránk törő elidegenedést, a közénk álló tér- és időbeli távolságot. Biztonságosabb az ímél. Könnyebben kezelhető. Ha nem baráti ügyről van szó, pl az albérlővel kell valamit egyeztetni, akkor az üzenetküldés kevésbé személyes, ergo ne von le semmilyen következtetést a hangomból, fellépésemből, nem tud egyből rámcáfolni, stb. Közben megnyugtatom magam azzal, hogy én léptem valamit az ügyintézés érdekében, átpasszoltam a labdát.
Chat videós skype helyett: Megvan az egyidejűség, de mégse kell 100%-ban a másikra koncentrálni, szemkontaktust tartani, közben nyugodtan elolvashatok egy cikket vagy ehetek, kiszaladok a babához, sbt. Megvan a kapcsolattartás illúziója, miközben valójában tönnyire a semmiről beszélünk.
Youtube a nagymamám helyett: Elhatároztam, hogy megtanulok horgolni. Első lépésben természetesen megkértem a nagymamámat, hogy mutassa meg. Mutatott is alapöltésket, kaptam horgolótűt és fonalat. De valljuk be, kimenni a Nagyihoz, órákig elbeszélgetni a Nagypapámmal, megenni a többezer kalóriás ebédet sütikkel, vinni kutyát-babaát, sokkal energiaigényesebb, mint felcsapni a laptopot és beírni a youtube keresőjébe, hogy "crochet", esetleg "crochet headband" vagy "crochet bag". És tádáám, megjelennek step by step videók, fiatalosabb cuccokról, mint amit a Nagyim tudna. Mert hogy én nem terítőt szeretnék horgolni vagy sálat. Hasonló a helyezt a receptekkel is. Inkább megnézem a neten, mint hogy felhívjam anyukámat és megkérdezzem.
Youtube éneklés helyett: Na nekem nincs jó hangom. Sokkal jobban jár a baba, ha a jútjúbról hallgatja a Halászjuditot, mintha én énekelnék. Ugyanis előbb utána kell nézni, hogy pontosan hogy is volt ennek-vagy annak a dalnak a szövege. Másodszor is nem kell a kiságy felett görnyednem, hanem tudok közben ezt-azt csinálni Pl blogot írni a "nagyközönségnek" ahelyett, hogy felhívnám egy-egy barátomat egy tartalmasabb beszélgetésre. Az hogy a babának valójában jobban tetszik az én hangom és a szemkontaktus közben, az egy dolog.
Etolgia könyv olvasgatása a kutyával való játék helyett: A kuyták viselkedéséről, etológiájáról, érzelemgazdagságáról, az emberrel párhuzamos evolúciójáról olvasni menő és érdekes. Kimenni a hidegbe és foglalkozni a kutyával pedig fárasztó. Dobálni neki a játékát, aprócska lépésenként rávenni, megmutatni neki, hogyan jöjjön velünk szépen, nyugodtan, majd valaha esetleg póráz nélkül is, vagy megtanítani neki, hogy ne szedje szét a bejárati ajtót és a kertnek csak egy bizonyos részét használja ürítésre - na ez mind nagyon melós dolog. A könyv viszont leírja, hogy a budapesti kutyatartók kb fele beengedi az ágyába néha az ebet - ez megnyugtató dolog, és vállonveregetem magam, hogy mi milyen szépen kiszoktattuk már a halóból a kutyát.
A sort még lehetne folytatni.. sok szubsztitútom van pl, amit nem a társas kapcsolataim rovására, hanem egészségem rovására művelek. Pl a mirelit vagy instant kaja a tápláló ételek helyett.. de erről majd legközelebb.
